Kedves Bognár Judit!
Köszönöm, hogy elolvasta a válaszomat és reagált is rá.
Ez bátorít fel arra, hogy a prána irányításáról írt cikkel kapcsolatban is válaszoljak.
Nem kívánok keveredést okozni és nem kívánok valami forradalmian újat leírni.
Amiket itt olvashattunk azok mind igazak, azokkal kapcsolatban nekem is vannak pozitív tapasztalataim.
Így most nem is ezekről szeretnék írnék.
Inkább azt kívánom kihangsúlyozni, hogy ezek a tanítások, amelyeket többen közülünk ismernek és alkalmaznak is a gyógyításaik során, nem feltétlenűl és kizárólag Indiából (vagy Kínából) származó terápiák.
Csak ott kerültek leírásra, amely iratok (gondolok itt pl. a szanszkrit írásokra) manapság fordítják le európai nyelvekre, és így ezt a nyugati világ is megismerheti…
Ettől a “nyugati világtól” pedig megkapjuk mi itthon és alkalmazzuk.
Pontosabban azt kellett volna írnom hogy ettől a “nyugati világtól kapjuk meg ISMÉT mi” és így ezután ISMÉT alkalmazzuk.
Tapasztalatom és meggyőződésem szerint ezek a kezelések és ezek a gyógyítási módszerek azonban (nyugati közvetítés nélkül) még mindíg megtalálhatók a mi magyar népi gyógyászatunkban…. Csak ki kellene ezeket ásni onnan.
Ez sokunkat elriaszt, mert valahogy ez “amolyan primitiv dolognak “ tűnic… Mert akik ezeket alkalmazzák, azok falun, valahol egy eldugott kis szobában feketekendős öreg nénikék … Vagy erdélyben, a csángók között, fehérhajú egyszerű pásztoremberek.
Ez valahogy “nem vág bele” a mi (nyugati kultúrához szokott) izlésünkhöz. Rögtön eszünkbe jut az évtizedek és századok óta belénkvert kisebbségi érzés… Honnan is tudhatnák ezek a falusi nénik és öreg pásztorok ezt….Hol van ez leírva (elegáns cirkalmas szanszkrit betűkkel) amelyre rögtön “harapnának” a nyugati érdeklődők… Ezért a nagy többség közülünk, inkább a jól bevált úton szerzi meg az információit…Vagyis vagy Indiából (a szerencsésebbek), vagy pedig nyugatról…
Bátran le merem írni, hogy a mi népi gyógyásztunk INTUITÍV ÚTON biztosabban alkalmazza a csakra(csokra) kezelést, mint sok-sok nyugati guru, aki óriási energiával veti bele magát ennek a metódusnak a megértésébe…
De megérteni nem fogja.
Csak (jószerivel) ügyesen alkalmazni.
Ezzel nem degradálni akarom ezeket a többségében jóhiszemű gyógyítókat, hanem fel kívánnám hívni honfitársaim figyelmét arra, hogy mekkora érték fekszik parlagon a hazánkban, amelynek még talán a tizede sem kerül hivatalosan megismerésre, és amely pedig egy réges régi kúltúra gyógyítási maradványa, illetve az újabb világra való átinterpretálása.
Mi lett volna, ha Kodály és Bartók és a többi zseniális népdalgyűjtőnk nem “hajolt volna le” a nép művészetéhez, és az ott talált dalokat nem jegyezték volna fel?
Elvesztek volna ezek örökre. (Így pedig mi vagyunk ezen a téren a leggazdagabbak Európában!)
Pedig mondhatták volna, hogy van nekünk Bach-unk, Mozart-unk vagy Vivaldink…
Mégis ők azt keresték ami a miénk.
Ezért bíztatok mindenkit, lettlégyen fiatal vagy idősebb, hogy hajoljanak le a népi gyógyításhoz és ugyanakkor hajoljanak is meg előtte. Mert ez valóban ősi és MÉG ÉLŐ.
Nem pedig lemerevedett és “halott” mint az indiai és a többi, így hozzánk került gyógyítási mód, amely ugyan használ és hat(ha jól alkalmazzák) de mégsem a mienk.
Mit értek ez alatt? És miért olyan fontos ez?
Ezt egy példával szemléltetném:
Azt, hogy a növények és a gyógynövények, amelyek bennünket körülvesznek, és kertjeinkben vagy az árokpartokon növekszenek, azok a MI GYÓGYNÖVÉNYEINK, amelyek ugyanabból a földből táplálkoznak, mint mi, ugyanazzal a vízzel vannal locsolva, amely vizet mi is isszuk. Tehát az energiarezgések (víz, sók stb) azok bennünk és a növényeinkben is azonosak. Tahát a hatásuk sokkal biztosabb, mert ezekre évszázadok óta rá vagyunk hangolva…
Ugyanígy van ez a gyógyítással is… Azok a metódusok, amelyek a mi népünk körében, a mi Kárpát-medencénkban alakultak évezredek alatt ki, azok garantáltan jobban szólnak hozzánk, mert ezekre egyszerüen “automatikusan” reagálunk… Azok a mantrák, amiket átveszünk idegen népektől, azok először is eltorzultak, a sok-sok átírás során (mivel nem értették már a jelentését) és így a számunkra nincs is jelentése…
Most modhatná valaki, hogy jó-jó, de itt a mantra által kiváltott rezgéshullámok hatásán van a hangsúly… Ez így igaz… de éppen ezért és ezáltal ez csak a szellemi szinten is tud hatni… Elmarad a leki szinten elvárt hatása, ami pedig az érzelmekre reagál. Arra az érzelemre, amit ez a szó, ez a hangrezgés a jelentése által kivált bennünk…
Ezt a hatást nem szabad elhanyagolni és nem szabad figyelmen kívül hagyni…
Tehát hallgassunk csak oda mit mondanak és mit morogna,duruzsolnak ezek a népi gyógyítóink. EZEK A MI MANTRÁINK.
Amikor egy édeanya azt súgja a gyermeke fülébe, hogy : Csicsijja babája… az is egy mantra, mert a gyermek perceken belül lehunyja a szemét és elalszik… Ha ugyanezt németül, vagy angolul súgnám a gyermek fülébe, akkor megzavarnám, egyszerűen élénkebbé tenném, mert váratlanul érné egy idegen szó, egy idegen hangzás(amit a fülébe súgok) és azt meg kívánná a tudatalattija érteni…Tehát izgalomba jönne, ahelyett, hogy elaludna…
És pontosan így van ez a mi esetünkben, a felnöttek esetében is…
Tehát vigyázzunk a mantrákkal, és próbáljuk meg ezt a keleti gyógymódot (amely egykoron a mienk volt) ismét integrálni a mi világunkba, és úgy megváltoztatni, hogy az harmónikusan kapcsolódjon a mi ősi, Kárpát-medencei mivoltunkhoz.
Mindehhez ismét egy idézetet fűznék az előző válaszomban már említett könyvemből( “Nyisd fel a szemed és lássál” Pytheas Kiadó Budapest 2011, 138.old.)
“….Mindezekhez fontos tudni, hogy e fent említett turáni kulturáknak, úgy a nyelvükből, mint a fajtájukból eredően, a „Kárpát-medence folyamközében“ élő magyarok, a folyamatos átvivői és hordozói.
Így tehát ők génjeikben és műveltségükben a 6000 éves „mezopotámiai folyamköz“ öskulturáját hordozzák.
Ennek ellenére (vagy éppen ezért?) a mai magyar kultúráról – ha az indogermán kutatók egyáltalán említésre méltónak tartják (sic!) - tipikus módon szintén csak mint egy kölcsönzö, a különböző magas kultúrákat utánzó vagy egy rudimentális műveltségként tesznek említést… mint ahogy ezt már a pártusok esetében is láttuk…
Mindezeket figyelembevéve és összefoglalva kimondhatjuk, hogy a hivatalos történelemtudomány a Kárpát-medecei magyar műveltséget soha egy pillanatra sem ismerte el egy folyamatosan fejlődő, saját öskultárával rendelkező műveltségként, mint ahogy a különböző korú Kárpát-medencei leleteket is csak egy egymástól - és a folyamatos ősmagyar kultúrától - független eredetűnek és ezáltal esetlegesnek ismerte el.
Ettől a hivatalos vonulattól, indoeurópai részről, csak nagyon kevesen mertek eddig eltérni.
Ilyen kivétel azonban a már fentebb említett Grover S. Krantz antropológus, Mario Alinei nyelvészprofesszor, az olasz Michelangelo Naddeo és most az utóbbi években, a műveivel nagy port felkavaró, Heribert Illig is.
Ennek a - pedig valójában létező - magyar öskultúrának volt a része, az az egyiptomi és sumír közös győkérből táplálkozó és önállóan kifejlődőtt magyar ősgyógyászat is, amelynek a nép körében megmaradt elemeit, mint „etnomediciná“-t, éppen a mai időkben igyekeznek a bátor és az igazságot kereső kutatók feltérképezni.
Itt nagy szerepet játszanak a nyelvünkben fennmaradt nyomok és az ásatások során feltárt őstörténeti emlékek, úgy Mezopotámiában és Egyiptomban, mint az európai Magyarországon.
Ilyen például a Kárpát-medencében talált honfoglaláskori csont tü-készlet,
amely fontos bizonyíték arra, hogy nem csak Kínában, hanem a Kárpát-medencében is ismert volt az akupunkturás kezelés... [ 17 ]
Maga a szó, hogy „MEDICIN” , amelyet ma az egész un. civilizált világ használ, a magyar nyelvből egyértelműen levezethető és nem kell olyan magyarázatokkal megelégednünk, mint
pl. a frankfurti orvoskutató, Dr.Nawroczki véleménye, aki szerint a szóban szereplö „medi“ a latin „media“ alapján, az egészség „középre húzását“ vagyis a káros negativ és pozitiv hatások kikerülését és kiegyensúlyozását jelentené.
A mi nyelvi levezetésünk alapján meggyőzőbb eredményhez jutunk.
Mert mint köztudott, a régi tudomány és így az orvostudomány is, alapjait a MÉD-ektől eredezti, amit később a görögök is átvettek és ez igy Európában, mint a tulajdonképpeni médeai tudomány, az un. hippokrateszi orvostudományba burkolva terjedt el .[5]
E népnek a CSIN-je, vagyis jól kidolgozott metódusa volt ez a tudomány. Ld.Czuczor-Fogarasi Szótár 906.old.(20)
Nem kell megijednünk ilyen szófejtéstől, mert a csin szavunkban benne rejlik a rendezettség kifejezése. (ld.Cz-F Szótár 908.old.[21])
Ezért a csin-os szóban, ez a szépet jelenti, a rendezettségen keresztül,
de ugyanezzel a tővel, a viselkedésre vonatkoztatva a csin-talan szóban pedig, ami tulajdonképpen a „csin-nem meglétét“ jelenti , a rendetlen magatartást fejezhetjük ki !
Tehát a régi méd mágusok „rendezett gyógymódját” és munkamódszerét jelenti, a mind a mai napig használt MEDI-CsIN kifejezés.
Ezt a tudást közvetítették a magyarok az első honfoglalásuktól kezdődően egészen a XI. századig,
e méd mágusok leszármazottaiként, az akkori Európába.
Idézzük fel itt mégegyszer az előzőkben már elmondottakat, a sok Árpád-házi királylány által Európában alapított több kórházra ill. hospitálra és orvosi egyetemre vonatkozóan, ami bizonyítja, hogy őseink a MEDI-CSIN-nek a birtokában voltak és azt alkalmazták is.
Gondoljunk itt például II. András leányára Erzsébetre, aki Marburgban kórházat alapított,
vagy Szent László királyunk lányára Piroskára, a későbbi Szent Irénére, aki Bizáncban nem csak hospitált alapított, hanem megszervezte az orvosképzést is.
De a nép körében Szent Margit testvérének Istvánnak a sírja is gyógyító helyként volt elismerve, ugyanúgy, mint a nép körében rendkívül népszerű Salamon királyunk sírja is….
Ezekkel a szentekkel - és az előző fejezetben felsorolt többi magyar szenttel - kapcsolatban érdemes mégegyszer kihangsúlyozni, hogy szinte kivétel nélkül kapcsolatban álltak az Árpádok királyi nemzetségével.
És mivel e szentek gyógyítási képessége a középkorban a laikusok és az egyháziak között is ismert volt, igy ezt látjuk visszatükröződni a német „szent“ szóban is, ami „Heilige“-t jelent, míg ugyanakkor a „gyógyitani“ ige pedig „heilen“ jelentésű.
A hasonlóság egyértelmű és magáért beszél.
Tehát a “szent” fogalom, az európai tudat legmélyén, valahogy a “gyógyítással” került összefüggésbe, ami jól megérthető ha e magyar szentekre gondolunk…..
A Kárpát-medencéből kiinduló kultúrális kisugárzás tényét támasztja alá, e szenteken kívül, a népünktöl átvett és a gyógyítással összefüggő kifejezések európai elterjedése is.
Erre számtalan bizonyíték létezik, de ezek közül egy-kettőt itt érdemes megemlíteni.
A EMBRIO, mint kis ember kezdemény, a mi EMBER szavunkból ment át Európába és használják azt ma is.
Az asztali sóból vagy más egyébb sókból készített oldatok tudományos neve, a kémiában és a termálvizekkel foglalkozó balneológiában, közismerten a „Szole vagy Sole“. Ezt a nyugateurópai előadók (pl.a biofizikus Peter Ferreira) , a latin Nap (sol,-solis) szóból próbálják eredeztetni, mondván, hogy a sókristályokba bezárva találjuk a Nap éltető energiáját és így innen eredne a SOLE (kiejtve szólé) kifejezés.
A mi nyelvünkből minden ilyenfajta „erőlködés“ nélkül megállapítható a szó valódi értelme:
SOLE = SÓ LÉ , tehát a sónak a leve vagyis az oldata!
Az alternativ orvosi kezelésben napjainkban nagy szerepet játszó, az Indiából, valamint Tibet tájékáról származtatott CHAKRA- kezelés, alig egy pár évtizede került a szélesebb európai köztudatba.
Ez a kifejezés, az ember energia csatornáinak, a meridiánoknak a csomóját, kötegét (németül Bündelung-ját) jelenti.
Ezt, köztudottan, értelmezhetjük magyarul is, mert ez nem más mint egy csokor, ami a fent említett energiavezetékek CSOKRÁ-t jelenti.
Ezzel szemben azonban, azt már kevesebben tudják, hogy a hét csakra nevét még ma is megértjük magyarul.
Ez pedig azt bizonyítja, hogy az ősi mágusaink, ezer évekkel ezelőtt, e csakra neveket, az akkori ősmagyar nyelv szavaival illették, majd később ezeket vették át tőlük, kölcsönszóként, a velük együtt és az utánuk ott élő, környező népek gyógyítói, köztük a szanszkritok is.
Ez utóbbiak, pedig használták ezeket, még azután is, hogy a mi mágusaink e területről később eltávoztak.
Azonban az e szavakban hordott rejtett jelentést ők már nem értették, így ezeket, ismeretlen jelentéstartalmú megnevezésekként, egyszerűen csak használták. A hosszú évszázadok alatt, ezek még bizonyos torzulásokon is ámentek és így mára, már csak ebben az elváltozott formában maradtak fenn Indiában.
És végül, mint láttuk, ezeket, az idővel lassan kultikus kifejezésekké átalakult fogalmakat, vette át Indiából, az utóbbi évszázadban a mai európai köztudat….
De mi magyarok, ezeket még így is, e torzult formájukban is képesek vagyunk megérteni.
Erre, álljanak itt a következő példák, bizonyítva azt az ősi, elidegeníthetetlen tényt, hogy az un. ”chakra-kezelés” egykor archaikus népünknek a saját, gyógyító metódusa volt.
1. a Gyökér csakra, ami összeköt bennünket a földdel, ahol mi élünk, a családunkkal, a rokonsággal, az ősőkkel. Tehát ez a személy MULT- jára utal.
Szanszkrit nyelven : MULaD-hara (ahol a jól ismert nyelvtani szabály szerint
a T itt átalakul D-vé)
2. a Szakrális vagy keresztcsonti csakra, ami - mint látni fogjuk - jelenti egyszerre az anatómiai
kifejezést és a szakralitást, tehát egy kultikus fogalmat is.
Ez a csakra, a kontrollálhatatlan vad animalitás, a nemi vágy és magának a nyers szexualitásnak a szintje.
Az itt elrejtve, elnyomva létező VAD ISTEN-ség (ezért a kultikus jelentés is!) reprezentálja a bennünk mélyen szunnyadó vadságot és a fékezhetetlen testiséget.
Szanszkrit nyelven pedig SVADH ISTANA vagy SWADISTHANA a neve.
3. a Solarplexus,a Napfonat csakra ahol a kapcsolatfelvétel történik, az én és a
külvilág között. Itt lép be a mindent éltető energia, a Nap és az univerzum energiája, a testünkbe.
Ez a pont uralja a Nap energiáját, a NAP URA-helyét.
Szanszkrit nyelven pedig ez a MA-NIP- URA –pont.
4. a Sziv-csakra, a szeretet csakrája, az önzetlenség, a gyermekét szeretö anya
szeretete, aki nem mérlegel, hanem csak szeret.
A szerelmi kapcsolatok és annak hatásai, ugyanúgy idetartoznak, mint az anyai szeretet hatásai.
Tehát az anyai hatás, az ANyA HATÁs csakrája.
Szanszkrit nyelven: ANA-HATA vagy az ANAHITA csakra.
De jelenti a bennem levő és e szeretet réven innen előtörő JÓT , az én személyes JÓM-at is.
Érdekes módon van egy másik szanszkrit kifejezés is erre a csakrára: a JOM vagy YOM .
5. a Torok csakra, amely a beszéd és a kifejezőképesség helye, amely felelős, hogy
az érzéseimet és ezen keresztül a szerelmemet és a szertetemet, hogy tudom kifejezni, hogy tudom a másik értésére adni.
Magyarul ez a BESzÉD csakrája, ami
szanszkrit nyelven BIShUD-a vagy VISHUDDA csakrája. (B=V)
Mivel így fontos, hogy a SzÁM-at milyen beszéd hagyja el, ezért nem érdektelen, hogy a másik neve e csakrának szankszkritul SAM !! (tehát az én szám csakrája!)
A további 6 és 7 csakrában is ugyanígy megérezhetjük a magyar értetelmet,
mert a “Harmadik szem” csakrában, a végső kiteljesedésre utaló hajnal-odás (Ajna) és végül a “Korona” csakrában az egy magasabb fejlődési szakaszra (Sahasra) való jutás fogalmait találhatjuk meg .
A csakráknak a magyar nyelv szemszögéből történő megbeszélése után, a továbbiakban
érdemes arra is felfigyelni, hogy milyen fontos a kéz szerepe az ősi gyógyításban.
Amikor egy magyar orvos a betegét gyógyítja, akkor ezt “kezelésnek” nevezi.
Ez utal a KÉZ fontos szerepére az ősi gyógymódunkban.
Nézzük meg, hogy ez így van-e más nyelvekben is:
angolul a kezelés treatment
franciául traiter vagy még szűkebben kifejezve soigner
olaszul trattare vagy szűken a medicinára értve: cura
latinul cura(-ae)
Ezekben a nyelvekben, tehát a kéznek nincs szerepe a gyógyítás cselekvésében.
Itt meg kell jegyezni, hogy
a német ugyan Behandlungot mond, amit kezelésnek tudunk lefordítani, de ez itt inkább a kézbevevés, a cselekvés szinonimájának felel meg, ami annyit jelent, hogy magához vesz és elkezd valakivel valamit cselekedni..
Ez pedig egyértelműen következik a Handlung szó értelméből, amely cselekvést és tettet jelent.
Így értelemszerüen, a Behandlung szó sem jelenthet mást, ha pontosan lefordítjuk, mint cselekvésbe venni vagy bevonni a cselekvésbe .
Mi azonban a mindennapi életben, a felsorolt nyelvek példa-szavait, az egyszerűség kedvéért kezelésnek fordítjuk... és elhitetjük magunkkal, hogy ezt ezek a népek is így gondolják!
Pedig, ha ezek után, jobban belegondolunk, azt hiszem tisztán látható, hogy a magyar “kezel” szó nálunk, a mi kúltúránkban és a mi nyelvünkben valami egészen mást jelentésű….
Mert ez nem jelent mást, mint azt a kezet, amely valamit közvetít a beteg felé. Ez a valami, pedig az energia….
Ez a“kezelő kéz” az, ami érintése révén megnyugtatóan tud hatni a betegre, ami megnyugtatja a síró gyermeket és a beteg testrészre rátéve mérsékli a fájdalmat is, amit hétköznapi tapasztalataink alapján is igazolhatunk, amikor pl. kezünket a beteg hasára téve, mérsékelni tudjuk a hasi fájdalmait.
Ez a kézrátétel szerepel, az ugyancsak a mai időkben újra felfedezett gyógyítási gyakorlatban is, a REIKI-ben, amelyet a keleti orvostudomány újabbkori európai térhódításának köszönhetően ismerhetett meg a nyugati civilizació .(“das sanfte Reiki”)
Ez az a Reiki, ami napjainkban Dr.Usui, japán orvos révén terjedt el és ma új virágkorát éli.
A régi magyarokhoz azonban inkább az erőteljesebb irányzatként ismert és ma “tibeti reiki” –nek nevezett kezelés áll közelebb. (“das harte Reiki”)
Azt energiát, amit ez a kezelés a beteg felé közvetít,
a japánok és kinaiak “Chi”,
az indiai kultúra pedig “prana” néven nevez.
Ez az életenergi nálunk a “pára” szóval lett kifejezve. (pl.kiadja a páráját, vagy szegény pára, stb kifejezések)
A “pára” és a szanszkrit “prana” szó között, nem nehéz felfedezni a hasonlóságot ….[15]
A teljesség kedvéért nem tartom fölöslegesnek megemlíteni, hogy az, ami nálam “pára” néven került megemlítésre, azt ugyanakkor Géczy Gábor “szusz”-nak nevezi. Ez – szerintem - pontosabban az állatias lelket jelenti, szemben az “isz(is)”-sel, ami inkább a tudásbeli, az észben lévő lelket jelenti.
(Itt utalok az Isis / Iszis istennőnk nevére! Ld. az előző fejezeteket.)
Tehát ez a “pára” nevű energia volt az, amit kézrátételükkel a gyógyító a mágustáltosaink a betegeiknek visszadtak, ill. testükbe irányítottak és így ezt a módszerüket nevezték “kezelés”-nek.
Ez és az a számtalan növényi gyógyszer-recept volt azokon a rovásírással írt könyvlapokon és pálcákon rögzítve, amit a keresztény papok, az un.”mágus-perek” folyamán elégettek és igy mára, majdnem teljes sikerrel kitörőltek a magyarok emlékezetéből.
(ezeket az un. “mágus-pereket” Fehér M.Jenő tollából ismerhettük meg, aki a Domonkos rend
XI. századi mágus pereinek jegyzőkönyveit hozta nyilvánosságra, az elmúlt XX.sz.végén .)
Szintén a népemlékezet révén, valamint pásztor természetgyógyászainktól és javas-asszonyainktól tudjuk, hogy az asztrológiának is, mint gyógymódnak, fontos szerepe volt kultúránkban.
Ezt a mai kifejezéssel asztromediciná-nak vagy csillag-gyógyászatnak nevezzünk.
(ld. a magyar Pásztorasztrológiáról irtakat Dévai Elemér Attila tollából.1999)
Igy tehát maga a Horoszkóp (Horoscop) kifejezés is, ami ezen gyógyításhoz nélkülözhetetlen, ugyancsak ősmagyar győkerekkel rendelkezik és része annak a magyar világnézeti felfogásnak, amelynek - mint azt a VI.fejezetben látni fogjuk - igen fontos szerepe volt az európai kúltúrában is.
Ezt a HOROSZKÓP szót szintén a görög-latinból próbálják levezetni, éspedig
a hora = óra és a scopein = nézni igékből.
Ami így annyit jelentene, hogy az „órát nézni“ , mintegy meglátni, amikor az „órád üt“ vagyis ami a végzettel lenne azonos .
E szó értelmének megfejtésében, mint az előzőkben, úgyanúgy itt is , a magyar nyelv meggyőzőbb eredményt hoz.
Az tudott, hogy a horoszkópnak, vagyis az asztrológiának egyiptomi győkerei vannak, ezért nem véletlen az asztrológia és a szintén egyiptomi eredetü TAROT közötti szoros összefüggés.(Amit Hamvas Béla műveiből bővebben megismerhetünk…)
A gyógyítás egyiptomi istene Hórus, mint köztudott, egy küzdelemben elvesztette fél szemét. Az így megsérült szemet összerakva, később Tot (aki maga Hermesz volt) visszaadta neki .
Ezt azonban Hórus nem tartotta meg magának, hanem gyógyító szándékkal, odadta apjának
Ozir-is-nek és ezzel őt meggyógyította .
Oziris így, az erejét visszakapva, ezután előző hatalmába visszakerülhetett.
Ez a Horus, gyógyításai során a csillagtudományt is segítségül hívta, igy
ezt a Horus-t „utánzó“ és annak a kép-ére alkotott csillaggyógyászati szisztémát nevezzük ma
HORUS-KÉP-nek vagyis HOROS-KOP-nak.
Ez a HORUS-KÉP ugyanakkor egy
ORVOS-KÉP is… mert a HORUS -ból, az ősi magyar URUS szót, ebből pedig a
ORUOS vagyis a mai ORVOS szót tudjuk levezetni.
A KÉP szó ugyanakkor benne van a “kép-zés” szavunkban is, ami annyit jelent, hogy valakit tanítani, ezáltal valakit valakinek a képére átalakítani.
Tehát igy és csakis így, a mi magyar nyelvünk segítségével érthető meg tőkéletesen
a Horus-kép , vagyis a Horoszkóp kifejezés, ami így a Horusz tudására tanított, képzett, illetve
HORUS TUDÁSÁNAK MEGFELELŐ értelemmel rendelkezik.
E horoszkóp összeállításával az asztrológia, vagyis az “állatövi” jegyekkel foglakozó ősi tudományág foglalkozik.
Mint azt később látni fogjuk, ez az Állatőv szó pedig a “Tierkreis” kifejezésből lett visszafordítva (!) magyarra.
Mert – mint látni fogjuk - itt is érvényes az, amit előzőleg már több helyen megállapítottunk, hogy az alapszó, amiből egykor a görög-latin vagy német fordítások történtek, szintén egy ősmagyar szó kellet hogy legyen.
Kezdjük el most ezután a nyomozásunkat.
Az Állatőv (Tierkreis-Zodiákus), a nálunk elterjedtebb nevén a Napút [34] .
Viszont ennek a nyugati irodalomban kizárólagosan használatos “Állatőv” kifejezésnek, ha belegondolunk, semmi de semmi értelme sincsen, hiszen a Nyilas, az Ikrek, a Szüz, a Mérleg, Vízöntö jegyek egyike sem, állatot jelzö kifejezések…
Tahát itt nem is lehet állatokról szó, hanem arról, amit a magyar állat szó tulajdonképpen jelent, éspedig az “állapot” kifejezéséről.
És pontosan ez a benne lévő és a nyelvünk rendszeréből adódó, rejtett infomáció !
Nyelvünkben, az állat szó - ellentétben a növénnyel, amelyben a folyamatos növekedés értelme van beágyazva - egy, a növekedésében megállapodott lényt fejez ki.
Tehát ezt az “állapot” szót értelmezték, ősi irásainkból hibásan, a későbbi századok európai könyvmásolói, az “állat” szóra. (22)
Így tehát az „Állatöv“ vagyis másnéven a „Napút“ [34] jegyei nem mást, mint állapotokat jelentenek.
Ezek az állapotok pedig bizonyos személyre jellemző testi, lelki és szellemi értékeket vagy hiányosságokat takarnak, amelyek a csillagzatok periódikus változásainak megfelelően, évente szintén egy meghatározott ismétlödést mutatnak.
Nem állok egyedül a véleményemmel, amely szerint nem véletlenek a jegyek magyar elnevezései sem, amelyekben fontos információk vannak kódolva…
Gondoljunk a « Halak »jegyére, ahol mint tudott, tulajdonképpen megHAL az állatőv (vagy úgy is mondhatjuk, hogy hálni tér ) és így befejeződve, átadja a helyét az újrakezdésnek….
Vagy vegyük példaként a “Nyilas” jegyét, amelyen keresztül – Pap Gábor ezzel kapcsolatos véleménye szerint – galaxisunkból a „pozitív energia“, másnéven a szeretet lép be a Naprenszerbe, így ez tehát nem más mint egy “nyílás” , amely beengedi ezt a hatást.
Ezzel szemben a szó német fordítása, hogy “Schütze” , egyáltalán nem adja vissza az eredetileg benne kódolt értelmet.
Latinul pedig ezt a jegyet SAGITTARIUS-nak nevezik, ami nem jelképez mást, mint egy
szkíta nyilazó harcost, kentaurként ábrázolva.
És nem csodálkozhatunk azon sem, hogy a nemzetekre és népekre kidolgozott asztrológiai rendszerben, éppen ez a jegy van a magyarok-jegyeként feltüntetve…
Ez a szó pedig szintén értelmezhető magyarul, mégpedig a SAGIT-arius = “SEGIT-ö” kifejezéssel.
És lám ez a tulajdonság , a SEGÍTÉS pedig - az előzőek alapján már várhatóan - valóban az egyik legjellemzőbb tulajdonsága a „Nyilasnak“ (!)
Mindezekből tehát láthatjuk, hogy a Kárpát-medencéből való kultúrális kisugárzás,
minden bizonnyal, egy történelmi szükségszerüsége az itt élő magyar népnek, amit úgy is fogalmazhatunk, hogy ez a ráosztott szerep, ez a programja, amit teljesíteni hivatott...
De azt hiszem hiba lenne most nem megemlíteni azt a tudományos kisugárzást, amely az utóbbi évszázadokban is töretlenül megmutatkozik a magyarság részéről, csak hajlamosak vagyunk, ezekről elfelejtkezni és ezt nem a megérdemelt hangsúllyal kezelni.
Ez utóbbi hatást szépen lemérhetjük a magyar származású Nobel-díjasaink vagy a korszakalkotó feltalálások számából, amelyek feltűnően kiemelkednek a nemzetközi átlagból.
Ezen, itt felsorolásra kerülő tudósoknak és kutatóknak az életében egy mindennél fontosabb közös vonás van, mégpedig az, hogy mindegyikük magyar földön vagy magyar szülőktöl származik.
Lehet közöttük találni zsidó vallásút vagy magyar keresztényt, német, szláv vagy magyar nevűt, de mégis egy a közös bennük, hogy mindegyikük a magyart tartotta az anyanyelvének…
Ezek mind magyarok voltak és magukat magyarnak is tartották.
Ők az alapötleteket szállították az emberiség terített asztalára, vagyis ők voltak a SEGÍTŐK, a SAGITTARIUS-ok, a nemzetük “Nyilas” jegyének programja alapján...
Aztán erről a terített asztalról, a többi nemzet bőven lakomázhatott, miközben - legtöbbször - ezen ötleteket tovább is fejlesztették és tőkéletesítették.
…és, mint ahogy ez ilyenkor lenni szokott, közben feledésbe merült, az alapötletet szülö személye és nemzetisége… A “SEGÍTŐ”. “
Dr.T.Túri Gábor
Németország
2013.március.1. (a Kikelet havában)
Utolsó hozzászólás