Köszönöm a válaszaitokat, nagyon megnyugtató dolog, hogy meg lehet szabadulni ettől az érzéstől.Szeretnék is megszabadulni, mert valóban érzem a negativítását.Tényleg, ahogy János is írja, Isten vigyáz az én kislányomra is, és felesleges aggódnom, hoszen azzal senkinek sem segítek.
Mégegyszer köszi a kedves soraitokat, öszinte szeretettel ölellek benneteket: Panni

Előzmény

Válasz

Kedves Panni!
Isten őrízz,hogy szégyelld magad azért mert aggódsz a lányodért,a szégyen érzet megint csak visszafelé húz,és mar belülről.A viágon az embereknek nem is nagyon kellene a szégyenérzet,egyszerűen ell kell könyvelni hogy amit csinálok,vagy csináltam,az jó, vagy nem jó magamnak, és másoknak,és ha úgy érzem hogy nem jó,meg kell próbálni kijavítani.A te esetedben meg kell próbálni egy kicsit kevésbé aggódni,aztán még jobban nem aggódni,és ezt fejleszteni a saját tempódban.Másrészt,ha bízol istenben,akkor tudomásul kell venned,hogy Isten a lányodra is vigyáz...
Szép napot!

Előzmény

Válasz

Kedves Panni!

Bizony úgy gondolom, hogy a kislányodnak igaza van…az aggódás negatív érzelem…de ezt talán te is érzed. Minden alkalommal, amikor egy aggasztó dologra koncentrálsz, az a gondolataidban egyre nagyobbá és leterhelőbbé válik. Az aggodalom szó az óangolból származik, és azt jelenti, hogy „fulladozni vagy szorongatni”. Az aggodalom sokkal inkább kapcsolható a félelemhez, mint a szeretethez. Az emberi szeretet kétoldalú, mert szabadság, de kötelék is. Az emberi szeretetben beszélhetünk „fojtogató szeretetről” és ez már cseppet sem pozitív érzelem.

Gondolj arra, hogy az aggodalom nem képes kontrollálni a jövőt…az aggódás ellen legjobb a jelenben élés.

A szülői aggodalom ugyan jó szándékú...de egyet biztosan nem közvetít a gyermek felé...a feltétlen bizalmat és elfogadást a szülő részéről…feltétel nélküli szeretetről pedig enélkül aligha beszélhetünk.

Szép napot kívánok neked!
Andi

Előzmény

Válasz

Igen, de a kislányom szerint az aggódás negatív érzelem, és nem kér belőle.Nehéz dolog ez, mert csak akkor fogja majd ezt az érzést megismerni, amikor ő is anya lesz.
De nem is értem, hogy van ez.Aggódom, mert szeretem, és a szeretet pozitív érzés, akkor az érte való aggódás miért nem az?Panni (vagyok)

Válasz

Az anyai aggodalom ösztönös...nem, semmiképpen ne szégyeld magad miatta...fogadd el, hogy így érzel...próbáld átalakítani az érzést...gondolj arra, hogy megvédheti - e a te aggodalmad őket bármitől...bízz bennük...szeresd őket...engedd, hogy a saját útjukat járják...

Megkérdezhetem a keresztneved?

Előzmény

Válasz

Valóban, az aggodalom megmérgezi az ember életét.Akkor én most szégyelljem magam, miután teljes szívemmel hiszek Istenben, mégis, mégis aggódni szoktam.Pl a gyerekeimért. Vagy az anyai aggódalom más?

Válasz

Van ebben olyan, amivel én "vitatkoznék" ...de valóban...az élet szép :-)

...és ez jutott még eszembe :-)

“Nincs semmi, ami oly mértékben pusztítaná a testet, mint az aggodalom, és ha valaki hisz Istenben, akkor szégyellheti magát, ha bármi miatt aggodalmaskodik.” (Mahatma Gandhi)

Válasz