Óm mantra

Az Óm transzcendentális hangvibráció, az univerzum első hangja. A védikus filozófia szerint az Abszolút Igazság három aspektusban tapasztalható meg: Brahman, Paramátmá és Bhagaván. Az első aspektus, a személytelen Brahman az Óm hangvibrácó formájában nyulvánul meg ebben az univerzumban, és ezért az Óm vibrálásával elérhetjük a Brahman tudatállapotot.

Az Ómot Pránavának is nevezik, ami azt jelenti, hogy fenntartja az életet és jelen van a légzésben. Az Óm mantra a tudat négy állapotát is képviseli: ébrenlét, álom, mélyalvás és a Turíja, vagyis a negyedik tudatállapot, ami túl van ezeken. Az A hang az ébrenlét tudatállapotát jelzi. Az U az alvás tudatállapotát, az M pedig a mélyalvást. Az Óm utáni csend a tudat negyedik állapotát jelzi.

Az Óm szimbólum is hasonlóképpen tartalmazza e négy tudatállapotot. Az ébrenlétet, és ezzel együtt az anyagi szintet az alsó és a bal oldali kunkorok, az A betű képviseli. Az álmot, és ezzel együtt a mentális, finomfizikai szintet a jobb oldali, vízszintes kunkor, vagyis az U betű képviseli. A csandra, vagyis a szimbólum tetején levő fekvő félhold a mélyalvás tudatállapotát jelzi. Ebben az állapotban a lélek nem tudatos a létezéséről sem. Ezt az állapotot szeretnék elérni a buddhisták, és ezt nevezik nirvánának, vagyis kilobbanásnak. A lélek örök, és nem képes megsemmisülni, de elfeledkezhet létezéséről a szusupti, vagyis a mélyalvás tudatállapotában. Az anuszvára, vagyis a szimbólum fölött elhelyezkedő pont a végtelenül parányi lelket, a Brahmant képviseli, és ezzel együtt a negyedik tudatállapotot, amikor a lélek az eredeti, transzcendens önvalóját tapasztalja.

Az Óm képviseli a hindu szentháromságot: A - Brahmá (teremtés), U- Visnu (fenntartás), M - Siva (pusztítás), és ezzel együtt minden hármas aspektust, pl. múlt, jelen, jövő, vagy a három gunát (anyagi minőséget): radzsasz (szenvedély), szattva (jóság) és tamasz (tudatlanság).

Az Óm mantrát vibrálhatjuk csendben (elmében), például relaxáció vagy pránájáma közben, a légzés ritmusára, vagy a belégzés, kilégzés és légzésvisszatartás ütemét számolva, vagy vibrálhatjuk hangosan. Ilyenkor a hangokat fokozatosan kell egymásba olvasztani: aaa-ooo-uuu-mmm. A rezgésnek a fejünk közepéből, a korona-és homlokcsakra találkozásából kell kiindulnia, és végig kell rezonálnia a gerinc mentén. Énekelhetjük is az Om-ot különböző hangmagasságokban.